A Kerka-vidéke Magyarország azon kevés tájai közé tartozik, amely évszázadok alatt megőrizte jellegzetességét. Viszonylagos elzártsága védettséget is adott neki, illetve ennek köszönheti egyedi néprajzi, történelmi és építészeti örökségét. Ismerkedjünk meg röviden a Kerka-vidék történetével!

Azt tudjuk, hogy a folyó környéke már a római korban is lakott volt, de pontos források a középkorra nyúlnak vissza, amikor a Kerka még szabadon kanyargott a dombok közt. A mocsaras vidék szigetei közt földvár állt már IV. Béla király idején is. A mezőgazdasági termelés a táj védettsége és a kereskedelmi útvonalak közelsége miatt hamar felfutott.

Az Árpád-kort követően indult meg a fejlődés, ekkor Szécsiszigeten már kastély állt, ami a Széchy-család birtokát képezte. A közeli Lenti már a Bánfy-család uradalmához tartozott, amely Zsigmond király alatt már mezővárosi rangot kapott. A szécsiszigeti vízimalom fontos ipari létesítmény volt, a környék gabonáját itt őrölték, ami akkoriban nagy könnyebbséget jelentett. A Kerka-vidékenek sorsára a török hódoltság megjelenése hozott változást. Az állandó háborúskodás miatt sok falu elszegényedett és elnéptelenedett, Lenti várát pedig többször ostrom alá is vették a hódító seregek. A helyi földesurak a hosszú harcokra rendezkedtek be, a vidék a Királyi Magyarország határát képezte a törökkel szemben.

A török háborúk végét követően ismét megindult a terület fejlődése, immár a Szapáry-család volt a terület egyik legnagyobb birtokosa. A növekvő népesség új templomokat és iskolákat hívott életre, amik a falvak mai napig is ismert nevezetességei. Az egyik kulcsfontosságú változás a vasút megjelenése volt 1890-ban, amikor ugyanis elkészült a Lentit Zalaegerszeggel összekötő vonal. A fakitermelés és a gabonakereskedelem sokat javított a helyiek sorsán, nem is beszélve arról, hogy lerövidültek a távolságok az ország többi része és a Kerka-vidék közt.

A trianoni békeszerződés az egész országra nézve nagy károkat okozott, nem volt ez máshogy a Kerka-vidéken sem. A kevert lakosságú falvak és városok egy része, a tájegységhez tartozó települések az országhatáron kívülre kerültek, illetve a szembenállás a magyar és a horvát lakosság közt feszültségeket okozott. A közigazgatást és az ipar nagy részét egészen a 60’ évekig nem sikerült újjászervezni. Ebben az évtizedben a fakitermelés fellendülése és az olajfúrások hoztak fellendülést. Az iparosításnak sajnos káros hatásai is voltak, a Kerka vizének elterelése és a mocsarak lecsapolás egyedi élőhelyeket tett tönkre, amelyekből mára már alig maradt. A szocializmus évtizedeiben az iparosítás támogatása volt az elsődleges cél, de a 21. századra a turizmus veszi át a szerepét a térség gazdaságában. A termálfürdő, az egyedi természeti szépségek, a megújult kapcsolat a határ menti településekkel és a gazdag élővilág új látogatókat csábít a több mint 1000 éves Kerka-vidékre.